A mű keletkezése
A drámai költemény kéziratáról
|
“… Említettem több ismerősöm előtt, hogy írtam egy költeményt, melyben Az isten, ördög, Ádám, Luther, Dantón …; hogy kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az űrben – mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki. – Végre mult tavasszal Szontágh Pál barátunknak felolvasám s ő sürgetett adnám Aranynak bírálat végett.” – írta Nagy Ivánhoz Madách Imre 1861. november 2-i levelében.
Tisztában volt azzal, hogy ez a műve “ másforma mint rendesen színműveink ”. Arany szerint, mert Madách “erősebben gondol, mint képzel ”. Nem annyira a jellemek és események drámaiságát élte át, mint inkább a gondolatok, eszmék konfliktusa érdekelte. Az igazi drámaírói tehetség hiányzott belőle, bár a költői elhivatottsága már elismerésre vágyott. Fontos volt számára Arany megítélése.
Madách cédulázva dolgozott, feljegyzéseit témák szerint csoportosítva őrizte a mű elkészültéig, akkor megsemmisítette őket, vázlataival, fogalmazványaival együtt. Így Az ember tragédiájából mindössze a szereplőkről Madách saját kezű listája maradt fenn, rajta a megírás kezdő és záró dátuma, és az egyes színek terjedelme. Az első változat 4080 sor, ha nem számoljuk a zsoltárokból vett 23 sornyi idézetet.
|
A feljegyzés hátlapján három töredék olvasható a XI. londoni színből. A cédulák között találjuk azokat, amelyeken a Tragédia egy-egy részlete olvasható, olykor inkább ötletforgácsként, máskor viszont szinte a szó szerinti megfogalmazás pontosságával.
Az ember tragédiájának egyetlen kézirat-példánya volt; jelenleg az MTA Könyvtárának kézirattárában őrzik. Hasonmás kiadása 1973-ban jelent meg. Madách 1861-ben ezt írta: “… nálam a kézirat mása nincs meg...”. A Tragédia második kiadását sem a Pesten maradt kéziratból, hanem az első kiadásból javította.
A Tragédia kiadásának körülményei
Mint köztudott Arany az első színt olvasva kedvetlenül félretette az ismeretlen vidéki földesúr művét. Majd képviselőtársa, a papköltő, Jámbor Pál járt közbe érdekében Aranynál, aki ezúttal már végigolvasta a kéziratot. Arany János 1861. szeptember 12-én Madáchnak küldött levelében már így vélekedett: “Az Ember tragoediája ugy conceptioban, mint compositioban igen jeles mű. … Csak itt-ott a verselésben – meg a nyelvben találok némi nehézkességet.” Végül felajánlotta: “magam tennék rajta egy-két tollvonást…” Madách köszönettel fogadta Arany sorait és a javításra tett javaslatait is.
|
A Kisfaludy Társaság október 31-i ülésén Arany János maga mutatta be a művet, és részleteket olvasott fel a drámai költeményből. Később a sajtó alá rendezést is magára vállalta. A kézirat 1973-ban megjelent hasonmása mindenki számára bizonyítja, hogy eszmei-tartalmi szempontból Arany nem változtatott a Tragédián. A kötet a Kisfaludy Társaság támogatásával, 1861-es évszámmal, de 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját. A példányszámot nem ismerjük. A “második, tetemesen javított” kiadása 1863-ban a Szász Károly által javasolt módosításokat is tartalmazta.
A Kisfaludy Társaság 1862. január 16-án, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1863. január 13-án választotta tagjává Az ember tragédiája költőjét. Azóta több mint 110 magyar kiadása látott napvilágot. Harminc nyelven olvasható fordításban. Az 1883. szeptember 21-i ősbemutató óta csak a budapesti Nemzeti Színházban több mint 1400 előadását játszották. Madách Imre belépett a nemzeti klasszikusok sorába és a világirodalomba.
|
Élete végéig nem sikerült a Tragédiában elért szellemi, írói magaslatot
túlszárnyalnia, sem a MTA drámapályázatára beküldött Mózes, sem
az átdolgozott Csák végnapjai c. művével.
Még 1864 februárjában elkezdte költeményei gyűjteményes kiadásának előkészítését,
de az Akadémiai székfoglalóját áprilisban már költő barátja, Bérczy Károly
olvasta föl helyette. Nem érte meg a 42. életévét.
Halála után így maradt számunkra Németh G. Béla kifejezésével élve: “egykönyvű, egyműfajú szerző”.