A mű híres illusztrációi közül (színek szerinti áttekintéssel)
I. szín: A mennyekben
Az Úr befejezte a világ teremtését. Körülötte ünneplő angyalok kórusa. Lucifer, a negyedik főangyal dacol, fellázad: cinikusan bírálja a teremtést, és “osztályrészét” követeli. Az Úrral folytatott vitájában nemcsak a Jó áll szemben a Rosszal, nem a materializmus lázad az eszmék irányította világrend ellen, hanem a mechanikus renddel szemben küzdést kíván, diszharmóniát a “tagadás szelleme”. Az égből kitaszított Lucifer osztályrésze a Paradicsomban a tudás és az öröklét fája.
|
Zichy Mihály, 1887
A Zichy-féle 2. kiadás |
|
|
Buday György, 1935
|
|
| Kass János, 1957 |
|
| Kass János, 1980 |
|
|
Réti Zoltán 1982
|
|
II. szín: A paradicsomban
Ádám és Éva, az első emberpár boldogságát, az Éden harmóniáját Lucifer zavarja meg. Felkínálja nekik a két fa tiltott gyümölcsét, lázadásra bírja őket az Úr ellen. Megízlelik a tudás fájának tiltott gyümölcsét. A Kerub útját állja a halhatatlanság fája felé igyekvőknek. Ádám és Éva bűnhődnek: kiűzetnek a Paradicsomból.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
||
| Buday György, 1935 |
|
||
| Kass János, 1957 |
|
||
| Kass János, 1980 |
|
||
| Réti Zoltán 1982 |
|
 |
 |
III. szín: Pálmafás vidék a paradicsomon kívül
Ádám kerítést, Éva lugast készít bizakodva rendezgetik földi életüket. Lucifer megismerteti őket a természet erőivel. Kétségek gyötrik őket, hol a lét határa, milyen a jövő. Ádám kérésére Lucifer álmot bocsát rájuk. Ezzel lezárulnak az ún. bibliai keretszínek, s megindul a történelmi színek sorozata.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
| Buday György, 1935 |
|
|
| Kass János, 1957 |
|
|
| Kass János, 1980 |
|
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
IV. szín: Egyiptomban
Ádám nagyhatalmú fáraó, de nem boldog. Lucifer a minisztere. A fáraó piramisát építik, amikor halálra korbácsolnak egy rabszolgát. “Milljók, egy miatt” – mondja utolsó szavaival. A rabszolga felesége, Éva is a nép jajszavára irányítja a fáraó figyelmét. Ádám-fáraó magához emeli a trónra Évát, leállítja az építkezést, a rabszolgákat pedig felszabadítja. Lucifer a lépcsőn leguruló múmiára mutatva jelzi, mennyit is ér az örök dicsőség. A fáraóban megfogalmazódik a szabad állam eszméje.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
| Buday György, 1935 |
|
|
| Kass János, 1957 |
|
|
| Kass János, 1980 |
|
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
V. szín: Athénében
Ádám mint Miltiádész hadvezér távol harcol otthonától. Athén szabad polgárait a demagógok fellázítják ellene, és árulónak kiáltják ki a vezért, feleségén (Lucia) és fián (Kimón) akarva bosszút állni. A győzelemből sebesülten hazaérkező Ádám előtt meghódolnak, de amikor az elbocsátja seregét, a nép ismét a fejét követeli. A szabadság, egyenlőség eszméje eltorzult.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
| Buday György, 1935 |
|
| Kass János, 1957 |
|
| Kass János, 1980 |
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
VI. szín: Rómában
A hanyatló birodalmi fővárosban az előkelők (Ádám-Sergiolus, Éva-Júlia, Lucifer-Miló) dorbézolnak, hajszolják az élvezeteket, miközben pestis pusztít az utcákon. Az események tragédiába torkollanak. Lucifer behív egy temetési menetet az utcáról. Hippia “kéjhölgy" megcsókolja a pestises halottat. Péter apostol megátkozza az elpuhult nemzedéket, megjósolja Róma bukását és meghirdeti a keresztény testvériséget, így megkereszteli a haldokló Hippiát is. A megcsömörlött Ádámot most ez az új eszme lelkesíti.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
|
| Buday György, 1935 |
|
|
|
| Kass János, 1957 |
|
||
| Kass János, 1980 |
|
||
| Réti Zoltán 1982 |
|
VII. szín: Konstantinápolyban
Ádám Tankréd lovag, Lucifer a fegyvernöke. Lovagtársaival a keresztes háborúból tér meg, ám a polgárok a keresztes lovagokat nem fogadják be, rablástól, fosztogatástól félnek. Tankréd nem érti a hitvitát, hogy egyetlen i betű miatt küldenek máglyára embereket. Saját katonáitól menti meg Izórát (Éva), aki apja fogadalma miatt zárdába készül, így szerelmük reménytelen. Ádám eszmék nélküli korba vágyik: “Ne lelkesítsen többé semmi is…”
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
| Buday György, 1935 |
|
|
| Kass János, 1957 |
|
|
| Kass János, 1980 |
|
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
VIII. szín: Prágában
Ádám Keplerként udvari csillagász tudományába menekülne, de a császár, II. Rudolf áltudományát kell szolgálnia, ugyanakkor a nagyra vágyó feleségének is mindent elő akar teremteni. Borbála-Éva azonban hűtlenséggel “fizet” neki. Kepler bort iszogatva elalszik, és meghallja a “jövő dalát”. Magát a forradalmi Párizsba álmodja.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
| Buday György, 1935 |
|
| Kass János, 1957 |
|
| Kass János, 1980 |
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
IX. szín: Párizs Gréve-piaca
A párizsi nép fanatikus és vérszomjas. Lucifer a bakó. Ádám-Danton első szavai: “Egyenlőség, testvériség, szabadság!” A forradalmi erőszak jogosságát hirdeti. Amikor azonban Danton találkozik az ifjú márkival és annak büszke húgával (Évával) megrendül, “egy darab mennyország szállt le” a vérpadra, és meg akarja menteni őket. Elutasítja magától azt a forradalmár “pórnő"-t, aki Éva másik (ellenétes) alakja a színben. A jakobinusok végül halálra ítélik Danton.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
||
| Buday György, 1935 |
|
|
|
| Kass János, 1957 |
|
||
| Kass János, 1980 |
|
||
| Réti Zoltán 1982 |
|
X. szín: Prágában
A mámorából ébredő Kepler-Ádám irtózik a vértől, de nem ábrándul ki a forradalom eszméiből, hiszi hogy azok megtisztulva megvalósulnak. Erről beszél tanítványának is, akit szellemi szabadságra buzdítva óv az előítéletektől. Elcsábított felesége, Borbála csalódott, mert csak férje ellen akarta felhasználni az udvaronc. Végezetül Kepler a fejlődés mellett tesz hitet.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
| Buday György, 1935 |
|
| Kass János, 1957 |
|
| Kass János, 1980 |
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
XI. szín: Londonban
Ádám szemlélődő polgár, Lucifer a kísérője. A szín epizódok füzére a szabad világról. Madách kora. Mindenütt a “nyervágy és haszonlesés”, minden áru. Ádám kiábrándult, még Éva szerelmét is csupán pénzzel, ajándékokkal tudná megnyerni. Nagyszabású haláltánccal zárul ez a szín. Tizenegy tipikusnak tekinthető szereplő ugrik a sírba, kivéve Évát, aki “glóriával átallépi” azt.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
| Buday György, 1935 |
|
|
| Kass János, 1957 |
|
|
| Kass János, 1980 |
|
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
|
XII. szín: Falanszter udvara
A jövőben jár Ádám. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben, mert a föld természetes erőforrásait az emberiség már kimerítette. A társadalomban a tudósoké a vezető szerep. Az ember csupán egy szám. Luther, Cassius, Plátó és Michelangelo büntetést kap, mert nem végeztek hasznos munkát. A falanszter a múzeumba száműzte a művészetet és a családot. Koponyaalkatuk alapján döntenek a gyermekek jövőjéről, elveszik anyjuktól és a falanszter neveli fel őket a társadalom javára. Éva gyermekére is ez vár, amikor Ádám ezt meg akarja akadályozni. A tudósok szerelmüket is “őrülésnek” tartják, így Ádámot csak Lucifer közbeavatkozása menti meg.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
| Buday György, 1935 |
|
|
| Kass János, 1957 |
|
|
| Kass János, 1980 |
|
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
XIII. szín: Az űr
Ádám újra csalódott. Most szabadulni akar a földi léttől is. Ám felismeri a jeges űrben helyzetét: “Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét.” Lucifer győzni látszik az ember felett. A Semmibe taszítja Ádámot, amikor a Föld szelleme közbelép. Ádám visszatér tehát, hogy folytassa harcát az új eszmékért, hiszen “az ember célja e küzdés maga“.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
| Buday György, 1935 |
|
| Kass János, 1957 |
|
| Kass János, 1980 |
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
XIV. szín: “Hóval és jéggel borított hegyes, fátlan vidék”
“Eszkimó-szín”. A Föld lassan kihűl, az embert utoléri a természeti végzet. Néhány eszkimó tengeti életét, egyikük istenként fogadja az idegeneket, feleségét (Évát) is felkínálja nekik. Az elrettent Ádám a jövőbe tett álomutazás befejezését kéri Lucifertől.
| Zichy Mihály, 1887 |
|
| Buday György, 1935 |
|
| Kass János, 1957 |
|
| Kass János, 1980 |
|
| Réti Zoltán 1982 |
|
XV. szín: ...a harmadik szín pálmafás vidéke
Az álmából ébredő Ádám kiábrándult a jövőből, az öngyilkosságot fontolgatja. Tervét Éva anyasága akadályozza meg, az emberiség folytatni fogja életét. A megjelenő Úr végighallgatja Ádám kétségeit, a teremtett világ dialektikus rendjében Lucifer helyét is kijelöli. Az emberpárnak pedig a reményt adja útravalóul: “Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
| Zichy Mihály, 1887 |
|
|
|
| Buday György, 1935 |
|
||
| Kass János, 1957 |
|
||
| Kass János, 1980 |
|
||
| Réti Zoltán 1982 |
|
 |
 |